Dobos László (GJ)

(* 1930. okt. 28. Királyhelmec, † 2014. júl. 24. Pozsonypüspöki) Író, szerkesztő, politikus. Tanulmányait Sárospatakon (1945–1949), ill., 1951–1955 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar–történelem–polgári nevelés szakán végezte. Ezután 1960-ig a Pedagógiai Főiskola oktatója volt, 1958–1968 között a Szlovák Írószövetség magyar osztályának titkáraként jelentős szerepe volt az Irodalmi Szemle megalapításában, annak főszerkesztője lett, 1961–1968 között a Tatran Könyvkiadó magyar üzemét vezette, 1968–1971-ben a Csemadok KB elnöke, 1969–1972 között a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatója, 1969–1970-ben a Szlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségi ügyekért felelős tárca nélküli minisztere és Nemzetiségi Tanácsának elnöke, 1972–1989 között pedig a Madách Könyv- és Lapkiadó műszaki osztályának vezetője volt. 1990-től újból a Madách Könyv- és Lapkiadó, ill. 1994-től a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó igazgatója. 1968–1971-ben és 1990–1992-ben parlamenti képviselő. 1989–2000 között a Magyarok Világszövetségének társelnöke, később egyik alelnöke, majd régióelnöke volt. Irodalmi és közéleti tevékenységéért számos díjban részesült (Madách-díj, 1964; Nemzetiségi Díj, 1968; A Magyar Művészetért-díj, 1988; Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendje, 1990; Bethlen Gábor-díj, 1991; Kossuth-díj, 1994; Posonium Irodalmi Díj Életműdíja, 2002; Pribina-kereszt III. fokozata, 2004; Pro Probitate – Helytállásért díj, 2010). 2003-ban megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést. 2007-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Politikusként, közéleti emberként elsősorban a szlovákiai magyarság jogainak és intézményrendszerének bővítését szorgalmazta. – Fm. Messze voltak a csillagok (r., 1963); Földönfutók (r., 1967); Egy szál ingben (r., 1976); Hólepedő (r., 1979); Gondok könyve (esszék, 1982); Sodrásban (r., 1984); Teremtő küzdelem (esszék, interjúk, 2000); Évgyűrűk hatalma I–II. (esszék, interjúk, publicisztika, 2005, 2006). – Ir. Kovács Győző: Dobos László (mon., 2005).

Fukári Valéria (FI)

(* 1934. dec. 4. Pozsonypüspöki, †2012. febr. 29. Pozsony) Irodalom- és művelődéstörténész, szerkesztő. Pozsonyban végezte középiskolai tanulmányait, a Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1959), ezt követően lap-, ill. kiadói szerkesztő volt: Új Szó, Természet és Társadalom (1959–1968), Madách Könyv- és Lapkiadó (1968–1991). 1963-tól publikált. Az 1970-es években írásai politikai okokból nem jelenhettek meg. 1989 után több, Pozsonypüspökivel foglalkozó helytörténeti írást is közreadott. – Fm. Egy régi alma mater. A pozsonyi evangélikus líceum és teológiai akadémia utolsó negyven éve 1882–1923 (2003); Felső-magyarországi főúri családok. A Zayak és rokonaik 16–19. század (2008).

Koller Gyula (RE)

(* 1921. ápr. 1. Pozsonypüspöki, † 2015. nov. 26. Nádszeg) Egyházi szakíró, r. k. pap, szerkesztő. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban, Komáromban és Esztergomban végezte (1941). Ezután az esztergomi, majd a pozsonyi hittudományi főiskolán tanult. 1946-ban szentelték pappá. 1946–1950-ben segédlelkész, 1950–2000-ben egyebek közt Somorja, Vajka, Boldogfa, Pozsonypüspöki stb. plébánosa. A Glória magyar egyházi könyvkiadó egyik alapítója, 1990–2000-ben a Remény c. katolikus hetilap főszerkesztője. Az 1948–1949-ben magyarságmentő ténykedése miatt több hónapot vizsgálati fogságban töltött. Vallásos tárgyú cikkeket, imakönyveket, hittankönyveket is publikált. 2001-ben a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjével, 2007-ben Fraknói Vilmos-díjjal tüntették ki. – Fm. Magvetők életútja (életrajzok, 2002); Napi üzenet I–II. (igemagyarázatok, Weibl Lipóttal, 2003, 2004).

Mészáros Alajos (csa)

(* 1952. jún. 18. Pozsonypüspöki) Vegyészmérnök, egyetemi tanár, diplomata. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1970), a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1975). A kémiai tudomány kandidátusa (1983). 1975-tól a Vegyészmérnöki Kar oktatója, majd professzora. Kutatási területe a vegyipari technológia automatizációja. Tudományos publikációi szlovákiai és külföldi szaklapokban jelentek meg. 2001–2005-ben Pozsony megye képviselője, 2006–2007-ben Szl. svédországi nagykövete, 2007-től ismét oktatott. 2009-től 2014-ig az MKP európai parlamenti képviselője. – Fm. Riadiacia technika 1–2 (egyetemi tankönyv, társszerzőkkel, 1981); Simulácia dynamických systémov (egyetemi tankönyv, társszerzőkkel, 1986).

Nagy József (GJ)

(* 1926. ápr. 2. Pozsonypüspöki, † 2013. jan. 4, Pozsony) Grafikus, illusztrátor, képzőművész. 1953–1959-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. Pozsonypüspökin élt. Illusztrációit szlovákiai magyar lapok és könyvek, tankönyvek őrzik; szlovák kiadóknak is illusztrált. Alkalmazott grafikáival rendszeresen segítette a Csemadok munkáját. Számos művéhez adta az ihletet a Csallóköz világa, ill. az egyetemes magyar irodalom, képzőművészet és történelem. Jelentős gobelinterveket, valamint saját szövésű gobelineket is alkotott. Murális és grafikai kompozícióit több templom is őrzi (Vajkán, Boldogfán, Újfalun, Ipolybalogon, Szinyéren, Szentmárián stb.). 2004-ben elnyerte a Madách Posonium Művészeti Díj Életműdíját. Elméleti munkái: A színek világa (1981); Foltok, vonalak, formák (1988). Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon szerepeltek a művei.  – Jelentősebb egyéni kiállításai: 1964: Cyprián Majerník kiállítóterem (Pozsony); 1996: Kortárs Magyar Galéria (Dunaszerdahely); 2006: Limes Galéria (Komárom); A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma (Pozsony); 2011: Magyar Kultúra Alapítvány (Budapest). – Jelentősebb csoportos kiállításai: 1961: Fiatal magyar művészek vándorkiállítása (Ekecs; Gombaszög); 1975: Csehszlovák grafika (Budapest); 1996: Tisztelgés a Honfoglalás 1100. évfordulója elött (Budapest); 1998: Kortárs grafika (Budapest); 2011: Duna-menti Színjáték (Brüsszel). A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága tagsági, valamint a Pozsonyi Műtermek kiállításainak rendszeres résztvevője. – Ir. Haltenberger Kinga: Nagy József (Irodalmi Szemle, 1962/2); Duba Gyula: Nagy József (Irodalmi Szemle, 1970/9); Kubička Kucsera Klára: Nagy József. In: Kisgaléria (1977); Koncsol László: Nagy József (Irodalmi Szemle, 1984/8); Kubička Kucsera Klára: Nagy József 80 – Égi és földi (katalógus, 2006);  Kalita Gábor: A hetvenkét angyal szentélyében (Kupola, 1995/0).

Nagy József (FI)

Püspöki Nagy Péter (FI)

(* 1944. ápr. 19. Pozsonypüspöki) Történész, heraldikus. Pozsonyban érettségizett (1962), teológiai tanulmányokat folytatott (1962–1966), majd a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történész–levéltárosi oklevelet (1971). A történettudomány kandidátusa (1988). 1987–1992-ben a budapesti ELTE oktatója, 1993-tól a Károli Gáspár Ref. Egyetem oktatója is. Diákként megfejtette a felsőszemerédi rovásemléket. Kutatási területe a kora középkori magyar történelem, írástörténet, heraldika. Hét szlovákiai település (Dunaszerdahely, Párkány, Rozsnyó, Zselíz, Ipolyság, Nagymegyer, Naszvad) címerét tervezte meg, ezek egy részéről tanulmányt is írt. A Nagy-Moráviával kapcsolatos elképzelése a szlovák történészek körében heves elutasítást váltott ki. 1993-ban Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki. – Fm. Zseliz város címere (1976); Püspöki mezőváros története (1968); Boldogfa (mon., 1981); A Csallóköz neveiről (1988); Piacok és vásárok kezdetei Magyarországon 1000–1301. 1. köt. (1989); A dunaszerdahelyi zsidó hitközség történetéből (tan., 1991); A zsidóság a korai Árpád-korban (tan., 2001).